Rólam

2006 óta készítek szoftvert, vagyis idén húsz éve. Mindegy volt, milyen technológiával dolgoztam, a projektek mindig ott akadtak el, ahol a döntés az egyik emberé volt, a kód a másiké. Aki a tervet írta, nem látta, mibe kerül megépíteni; aki a kódot írta, nem tudta, miért pont arra van szükség. Ezért ma mindkét munkámnál ugyanaz az ember gondolja végig a feladatot, aki a kódot is megírja. Cégeknek az AI-funkciókban és a meglévő kódban segítek: leírom, milyen rendszer épüljön, aztán meg is építem, a meglévő kódot pedig végigolvasom, és megmutatom, mit érdemes javítani. Kisvállalkozásoknak weboldalt építek, a szöveggel együtt, és ha a folyamatára nincs kész szoftver, egyedi webalkalmazást is, az első beszélgetéstől az indulás napjáig.

Nappal egy nagy vállalati szoftvercégnél vezetek fejlesztést, esténként pedig a saját termékeimet építem és üzemeltetem. Mostanában azt próbálom ki élesben, mennyit lehet a kódírásból gépre bízni: olyan AI-eszközökre, amelyek maguktól végigvisznek egy-egy feladatot, miközben én ellenőrzöm, mi lett belőle. Mindezt rajtuk tesztelem, ahol valódi forgalom és bevétel a tét.

Amit ebből újra és újra megtanulok, az a bemutató és a valóság közti különbség. Egy AI-funkció egy bemutatón szépen működik, egy évek óta épülő kódban viszont ritkán viselkedik ugyanígy. A különbség a modell körüli mérnöki munkán múlik: hogyan tárolom az adatokat, mennyit várhat a felhasználó egy válaszra, mi történjen akkor, ha a rendszer hibázik. A modell és a neki adott utasítások ezek mellett általában a legkisebb gond. Ugyanez igaz egy weboldalra is, csak ott kisebb a tét és rövidebb a határidő. Ez az a munka, amit ismerek, és ezért ezt vállalom.